Ma kellemetlenséggel indult a nap. Mnkatársam Feri telefonált, h a repjegyüönknem most péntekre, hanem hétfőre szól. Kurvajó. Tiszta szívbaj a köbön. Kutya sem akar maradni Walldorfban. Azt még nem tudjuk ki a ludas. Az általam elküldött lapon bizony nincs 19-ere utaló bejegyzés. Szóval tanulság, h mostantól még az ördögben sem szabad ízni, hiszen, aki nem alszik az jó ember nem lehet.
Végülis megoldódott, csaka késő délután helyett késő este lett a dologból. Optimális esetben 10-re otthon leszünk. Csak hát havazik és akkor ....
Ok mondjuk fele részben én is ludas vagyok, hiszen nem ellenőriztem a jegyet. Ki gondolta volna, hogy amikor azt mondom egy hétig leszek kint 7 napnak gondolják és nem 5 napnak, azaz munkahétnek tekintik. Mondjuk utazási irodánál OK, de egy munkahelyen!? Gond még az is, h nem kaptam elégtételt. Nem nagy dologról lenne szó, csak arról, hogy "Bocs, elbasztam! Legközelebbb jobban odafigyelek".
Ah már itt tartok akkor sokadszorra kifejtem, h miylen munkatársakkal szeretek dolgozni. Ha mostani, volt, esetleg jövendő munkatársaim olvassák majd, akkor jobb, ha tudják mihez tartsák magukat. :)))
Szóval az első, hogy legyen megbízható. Nagyon fontos, hogy ha megigér valamit, akkor meg is teszi. Ok, hogy nem mindig dől össze világ, de nekem mindenképpen kényelmetlenség, hiszen úgy terveztem anapom, h számítok a másikra. Ha pedig fontos, akkor kifejezetten zabos tudok lenne. Ha ez ismétlődik, akkor kész az egy katasztrófa munkatárs. Hogy lehet egy olyan embernek bármilyen feladatot adni, ha még a saját igéreteit sem tartja be.
Másodszor legyen igazmondó. Ez roppant fontos, mert ha hazug, vagy csak füllent esetleg nagyotmondó akkor megkérdőjeleződik minden mondatának valóságalapja. Mivel nagy tömegirodában dolgozunk akarva-akaratlan meghallom miről telefonálnak a mellettem ülők. Minap egyikük azt mondta, hog megkapott egy projektet vezetni. Kicsit lehidaltam, hiszen nem ez a helyzet. Két dolog lehet vagy füllentett, a BARÁTJÁNAK (!!!!!) vagy nincs tisztában saját szerepével és így a munkájával sem. AKi a saját barátjának nem mond igazat, attól mit várjon el az ember egy sokal hivatalosabb közegben? A másik része a következő:
Harmadik a profi hozzáállás. Nem kell mindentudónak lenni, csak profinak abban, ami csinál. Én sem értek nagyon-nagyon sok mindenhez, de általában tudom hol a tudásom határa. Nem próbálok a nem létező tudásommal vakítani, mert az hazugság (lásd fentebb) másrészt felesleges is. Ha valamit nem tudsz az egyetlen választható megoldást látok: "Nem tudom!". Ettől függetlenül lehet öttlet, ami még jó is lehet, de ne tutitippnek legyen beadva. Szorosan ehhez kapcsolódik, ha már nem tud valamit, akkor kérdezzen. Kérdezni jó dolog. Magam is érzem, hogy aki sokat kérdez tök hülyének látszik, hiszen "még ehhez" sem ért. De ez csak relative rövid ideig állhatja meg a helyét. Aki kérdez (és persze alkalmazza a megszerzett tudást, nem csak eltemeti a fülzsírba) annak nő a tudása. Hama ő lehet a mester, akitől másnak kellene tanulni.
Vallja be hogy hibázott. Ehhez még kommentár sem kell. Lásd a bejegyzés elejét!
