Az az a könyv amit legutoljára olvastam az egyik legjobb a maga nemében.
Igaz, ami igaz nem mondot túl sokat, mert már korábban is képeztem magam, tanultam pszichológiát, igaz csak hobbi szinten. Persze a tanultak alkalmazása már egy egészen más dolog, mert gyakran nehés alkalmazni, így az újraolvasás, újratanulás segít feleleveníteni a "pszichés trükköket".
Szóval nem sok új dolgot tudtam meg, de... Szóval amit a kritika hatásáról olvastam, az valami fenomenális.
Szerintem az átlagnál egy kicsit jobban tűröm a kritikát. "Szeretek" kritizálni. Pontosabban szólva igyekszem szabadon kimondani a szakmai kritikáimat. A probléma az, hogy ennek nem mindig jó a hatása, személyeskedésbe fajul. Valami miatt meg szokott romlani a viszony egy-egy ilyen kritika után.
Egész eddig nem nagyon tudtam mi ezen reakció mögötti mechanismus és hogyan lehetne kikerülni, egészen addig, amig nem olvastam ebben akönyvben. Minden egyes reakció, amit az emberek reagálnak a kritikára tetten volt érhető a munkatársaimon, amikor én kritizálom őket. Már az is jó, ogy felismertem, a következő lépés, hogy a kritikám építőleg hassan ne csak szakmai szinten, hanem magánemberi, személyes szinten is.
Jó pap holtig tanul.
