Nagy neheze kihevertem a hét utolsó két napját, amit kemény csapatépítő munkával töltöttem.
eleinte úgy hittem, hogy simam reggeltől-estig ivászat lesz, hiszen az eghyik legjobb cspatépítés az, ha kivetkőzzük a gátlásainkat és részegséggel megmutatjuk a bennünk lakozó állatot. A vezetőség nem pont így gondolta, ugyanis egy csapatépítő hídépítésen kellet részt venni. Azt leszámítva, hogy nem készűltem fizikai munkára és így a ruházatom nem volt elegendő a két napra élveztem. Lehet, hogy valakiben nagy élmény ilyen dolgokat összekalapálni és élvezi, ha valami "nagy" dolgot csinálhat másokkal közösen, de én ezt máshogy érzem. Számomra ez csak egy fucking fafarágás volt.
Utánna már kezdet alalpulni a dolog, mivel borkóstolóra mentünk, ami roppant fasz volt, csak keveset sikerült innom. Még soha nem voltam borkóstolón, de mostmá ezen is túl vagyok. Nagyon király csak keveset lehet inni. Monjuk az egy borospince volt és nem kocsma. Majd egy laza vacsora és vissatérés a szállodába.
alig tudtam párakat összeszedni arra, hogy fosszuk ki a szobák minibár készletét és folytatni a mókát egy kicsit intenzívebb piálással, de sikerült!
Huh! és hajnal fél ötig bírtam. Másnap még volt valami program, azmit gyakorlatilag végigszenvedtem és még az igazán bőséges és finom ebédből is csal 2 szem főtt burgonya ami lement a torkomon. Régen éreztem maga ennyire másnaposnak. Hazaútra egész rendbejöttem, és este már vágytam avalami folytatásra, másikivászatra, de hát az már nem jött össze.
Mi értelme is volt ennek az egéz banzájnka? Hát a tervszerű hídépítés, ami csapatot rázott volna össze az nem jött be annyira, mint a klasszikus és jól bevált ivászat. Igazán azokat ismertem meg közelebről akikkel valamit ittam. Kezdve a borkóstolóval, a vacsorán át, az éjszakai lumpolásig. Hurrá.
Már csak egy vágyam van! Ne legyen kép arról, ahogy kinéztema végére!
