Ilyen nincs és mégis van! Vége a vizsgaidőszaknak. Sikeresen le is szigolatoztam, ami most utólag már nem is volt valami nagy szám, hála annak az igazán lágyszívű tanárnak. Az egészben a legjobb, hogy közelebbről is megismertem két csoporttársamat. Meglepő kikkel össze nem ismerkedeik az ember a tanulmányai során. A csaj sziklamászó, a fickó pedig díjugrató lovas. Ilyen emberekkel sem sokszor találkoztam eddig. Egy sör mellett egy nagyszerűt beszélgettünk.
Szóval végeztem az első évemmel. Szigorlatra készülés során sokat gondoltam arra, hogy abbahagyom, hiszen nincs mit bizonyítanom, mert már van egy diplomám, a szakmám pedig több, mint elégséges a kényelmes élethez. De most túlestem a holtponton és úgy érzem már lazán kibírom azt a pár hátra lévő évet.
Mi a következő lépés? Azt hiszem kicsit élvezkedek a semmittevésben. Egy csomót megyek edzeni, mert a tanulás mellett sokat kihagytam és roppant mértékben hiányzik, de ennek most már vége! Majd végre el tudom olvasni az idők során felhalmozott könyveket, amiket nem volt időm tanulás mellett. Természetesen újjakat is beszerzek. Készülök a szarvasi nyaralásra. Dolgozgatok a saját dolgaimon. És sokkal derűseben látom munkába járást még így metrófelújjitás közben is.
Eddig nem tettef mef képet magamról. Imhol
