Túl vagyok a Módszertan szigorlaton még ha nem is úgy, ahogy eredetileg szerettem volna. Sajnos nem sikerült. Ez még nem is gond, hiszen nem tudtam minden, de ami miatt nem sikerült az már agylobbantó.
Szóval első lépés egy gyakorlati feladatt volt, amiben két tényező közötti kapcsolatot kellett megvizsgálni majd azon alapulóna mindenféle kimutatást készíteni. Én nagy statisztika "zseni" rosszul határoztam meg az ismérvek tulajdonságait. Ez még nem lett volna gond, ha ez A LEGELSŐ dömtésem nem jelentette volna azt, h bukta. Konkrétan korreláció helyett Thuprov és Cramer féle mutatószámokat kalkuláltam. Határozottan nem fogadták el. Ami azt jelenti, h egyetlen döntés legalább 20 pontot jelentet a 40-ből. Ez még szakmailag elfogadható lenne, hiszen tényleg buta lehetek és hibásan ismertem fel az simérv tulajdonságát, de azt már nehzebben dolgozom fel, hogy ezután a teljes feladat mehet a kukába. A két ismérv szerinti kapcsolat számítási módját leszámítva ugyanazt az eredményt adta akpcsolat szorosságát illetően, de másik 3 feladatrésznek ehhez semmi köze sem volt és úgy tűnik ez nem számít. Ha pedig az első döntés rossz is, attól még a számítás jó (teljesen biztos vagyok benne). NEm számít!
Akkor azt jelenti, h egyetlen feladatrész elegendő a boldogsághoz, hiszen annak legalább 20, azaz a minimum szükséges pontmennyiséget kell adnia. Pontozás? Amit megtudtam, az az, hogy "korrekt" (idéztem!) De semmi konkrétat nem adhatnak ki. Amit szóban a tanár elmondot, az az, hogy aki korrelációval csinált akármit, annak elfogadták, aki pedig Cramert, annak lőttek. Ennyit tudtam meg a"korrekt" pontozásról.
Összefoglalva! Van egy korrekt pontozás, a négy feladat egyike legalább 20 pontot kell érni és semmi kec-mek azzal kapcsolatban, h egyetlen hibás döntés, de azt a döntést elfogadva teljesen jó megoldás. Vagy csak tanári gárda emberségességével van a gond?
