A fenti mondást milyen élethelyzetekben tudjuk felismerni? Vegyük az én friss tapasztalataimat.
Egyszerű e-mail account regisztrálás. Véleményem szerint kb. 2 perc időtartam. Vegyünk mást aki minden mondatot alaposan elolvas. Az szervergazdák jóindulatú üzeneteit megfogadva megfontoltan választ felhasználói nevet és jelszót. A jelszót különösen megfontolva választja csak magában eltart 15 percig. De a felhasználói név sem kutya, hiszen ennek az accountnak olyan igényeket kell kielégíteni, hogy "örökre" szóljon, legyen komoly, de az email cím ne tartalmazza a vezetéknevét, mondván az nem tartozik senkire sem, minimum 6 karakter hosszú és lehetőleg tartalmazzon számokat is.
Másik eset az albérletkeresés. Dolgozik. Keményen. Fárasztó nap után nincs senkinek sem kedve albérleteket böngészni a neten. De azért mondogatja, hogy igen csinálja. Néha-néha le is ül elé és.... Ingyenes SMS küldő oldalakat keres, híreket és csacskaságokat olvas. Albérlet persze nincs sehol. (Arról nem is beszélve, hogy mikor teljes, munka mentes hete volt a keresésre két nap után hazament, mert honvágya volt -- ez egy másik történet)
A fenti példákban két közös van. Az egyik az alaphelyzet. Elveszni a részletekben, elveszíteni a valódi célt. A másik pedig, hogy mindkettő az uncsitesómmal történik.
Újabb példa, annak akinek nem ismerős a helyzet. Általános iskola fizika órán midig figyeltem, mert érdekes kísérletek voltak. Megismertem a világot. Olyan oktatóm volt (Pethő tanárbá), aki sok mindenre megtanított az életből. Életszemléletem fontos részei részben Tőle származnak. Ja, és ő volt a fizikatanár. Szóval volt ott egy kísérlet az atomok meg részecskék, meg miegymás témakörben. Volt egy kísérlet arról, hogy miért csak 1,5(nemtom pontosan)deci folyadék 1deci víz és 1 deci alkohol összeöntésének eredménye. A modell abból állt, hogy vett kavicsokat (alkohol molekulák) 10 cm magaságig feltöltve edényben. Másik edényben 10 cm magasságban por (lö Víz). Összeöntötte és az eredmény 20cm-nél jóval alacsonyabb keverék. Pontosan ez történik a víz és alkohol esetében is. De valami másra is rámutatott.
Mielőtt összeöntöttük a kavics jól látható volt. Tisztán körülhatárolható és megfogható. Összeöntés után szinte csak a por volt látható. Első ránézésre egy bilire való por. Csak alaposabb szemlélődé után látszanak a kavicsok kisebb csücskei ott, ahol az üvegedény falának nyomódnak.
Tanárom azt mondta, hogy a kavicsok az élet nagy problémái. Azok, amiket le kell küzdenünk. A por az apró, mondhatni mindennapos apró-cseprő bosszúságok, gondok, büdös szájú BKV ellenőr vagy éppen randihívásodat visszautasító bombázó. A sok apró, csaknem jelentéktelen gond eltakarja az igazán fontos, sorsdöntő problémákat. De nem csak a gondokat tudjuk ezzel modellezni. A céljainkat is. A nagy céloktól elterelhetnek a kicsi, könnyen megvalósíthatóak. Mindkettő sikerélményt ad, a tudatalattinak mindegy, hogy honnan kap örömöt. De az életedet a nagy célok megvalósulása viszi előre.
Tanulság? Ne veszítsd el a célt. Legyen a célod elég nagy, Te pedig elég kitartó ahhoz, hogy mindig abba az irányba törekedj. Legyen az pénz, szerelem, boldogság, karrier. Csak akkor érsz el valamit, ha abba az irányba mész. A cél miatt kompromisszumokat is kell kötnöd. Ne add fel saját magad, belső lényedet. De komolyan gondolkozz el azon, hogy tényleg szükséged van-e adott dolgokra vagy teljes ember tudsz maradni annak "feláldozása" árán is. Ha fel tudod áldozni valójában felesleges "szemét". Talán éppen itt az ideje a tavaszi nagytakarításhoz.
Légy merész és ne add fel soha, de soha, soha, soha, soha!
