Szeretem és gyűlölöm SK regényeit.
Szeretem, mert a vége mindig oda tud szegezni a székhez. Gyűlölöm, mert az elején mindig nehezen tudom átrágni magam. Olyan regények, amiket nehéz elkezdeni és eleinte szívesen otthagyom olvasatlanul, mindenféle vágy nélkül, hogy a történet végére jussak. De egy idő után megváltozik a történet és letehetetlen izgalmas mesefolyammá alakul.
Eddig nem tudtam miért. Most már tudom. Megismertem, hogyan írja a regényeit. Tudom, hogyan áll az íráshoz, miért csinálja azt, amit csinál. Tudom, miért nem másképpen.
A könyv első harmada egyfajta önéletrajz. Csak az, ami fontos. Csak az, ami eszébe jut.
Majd ténylegesen jön az, amiről a cím szól: az írás maga. Felsorolja az írói kelléktárat és meg is indokolja miért fontosak azok. Példákkal illusztrálja, hogyan lehet jó leírásokat, párbeszédet alkotni. Mindent érthetően. Nem kell félni, hogy csak feketepulcsis bölcsészek fogják megérteni. De mindez lóf*szt sem ér a legfontosabb nélkül: írj és olvass rengeteget!
Rajongóknak ajánlom. Akik az írásról és különösképpen a regényírásról akarnak ismerete szerezni, szintén szerezze meg. Megérte a pénzét.
- http://www.europakiado.hu/index.php?l=h&s=4&n=875
- http://www.ekultura.hu/mutat.php?cid=3156
- http://www.budapestradio.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=5073&Itemid=245
