A GTD-nek komoly funklubja van a világon. Eddig nem tudtam, hogy miért. Most már igen.
Már az eddigiek során is sok produktivitással és időgazdálkodással kapcsolatos könyvet olvastam. Legtöbbször ezek tippek, trükkök gyüjteménye volt. Mindenki szabadon kimazsolázhatta a maga számára megfelelő módzsereket. Ennek a módszernek komoly hátránya, hogy embrfüggő, hogy a módszereket milyen módon alkalmazza.
Ezzel szemben a GTD nem beszél módszerekről és különféle emberektől ellesett trükkökről. Egyszerűen leír egy primitíven egyszerűnek ható módszert, amivel napi, heti, havi és teljes életre kiható szinten meg tudjuk szervezni a tenni valóinkat.
Mindezek mellett megadja azt a szintű szabadságot, hogy ne érezzük nyűgnek. Magyarán adaptálhatjuk is a magunk igényei szerint. Talán ez utóbbi miatt van az, hogy az interneten megtalálható a teljes módszer, de az mégis semmi. Mit is jelent ez? Az alapok egyszerűek. Nem is nehéz összefoglalni pár mondatban vagy egy ábrában.
A személyes tapasztalatom érdekes. Két hete következetesen tartom magam a GTD módszerhez és azt kell mondjam hatásos. Új munkakörömmiatt sok tennivalóm akadt. Pontosabban nem több, csak többféle. Magyarán szétaprózódtam. Időzavarban voltam és stresszesen feküdtem le este aludni. Nem volt vészes, de nem volt konfortos. Egy hét alatt felszabadult a gondolkodásom. Az az alapelv, hogy ne semmit se tarsak a fejemben és, hogy egységes módon tartsam nyilván a teendőimet elképesztő mértékben felszabadított. A kétperces szabályt 5 percre növeltem és már élvezem is. A második hétben már kifejezetten irritált, hogy a munkatársaim kevésbé fegyelmezett módon kezelik a dolgaikat. Bosszantó.
Amiben még gyenge vagyok azok a heti áttekintő készítése. De fejlődöm.