ÉnKép - takacsot

Magyarországol első nem Vámpíros könyve a hölgynek.

Azt hiszem egyre inkább rajongója leszek. Ezek olyan könyvek, amikben nem annyira az akcióról, hanem az érzésekről és szenvedélyekről szólnak. olvastam vele egy interjút, amiben azt mondja, hogy olyat ír, amilyet ő is szivesen olvasna. Ha ő ilyenek szeret, akkor hasonló az izlésünk.

Szóval adott egy környezet, amibe szépen belecsöppenünk. Egy jelenkori tündérkirálynő életébe. Ez is alternatív univerzum, amiben a mágia és természetfeletti nem csak mese.  A vámpírok ugyebár állampolgárságot kapnak, feltéve ha nem az áldozatok akarata ellenére szereznek vért. A tündérek, vagy inkább fearik, amik lefedik nem csak a meseszép mini-ember pillangókat, hanem az ogrékat, óriásokat, mutáns torzókat is, pár száz éve települtek európából amerikába. Itt meg tudták őrizni különállóságukat. Nem olvadtak bele az emberei fajba, mint az európaiak. Sokuk igazán hallhatatlna. Olyanok, akik már öregek voltak akkor, mikor Róma még csak egy kis koszos falu volt és nem Cesar uralkodóhelye. De a leírások alapján nem a legtermékenyebb banda. A termékeny párok ritkák. A ritkán megszülető termtmények sem mindegyike tiszta vérű. Sok a korcs, gyakran udorító. Igaz, hogy közöttük a mágikus kisugárzás sokkal fontosabb a külsőnél, de azért ők is soviniszták. Mindezek mellett persze uralkodóházak is vannak. Hercegek, hercegnők, királyok, királynők. És persze a hatalmi harcok, olyan technikkákkal dolgozva, amikbe nehéz belegondolni. Például milyen büntetés az egy hallhatatlannak, akinek még se étel, se ital sem kell, hogy egy olyan kútba dobják, amiben örökké zuhan.

Nem vagyok abban biztos, hogy ugyan az a világ, amiben a vámpírok vannak.  Anita Blake sorozatban megemlítette a tüdéreket, de azok a tündék fasorban sincsenek ezekhez képest. ebben viszont semmi említés sincs az éjszak többi teremtményéről. Se vámpír, se vérfarkas.

Részlet a regényből