Umberto Eco regényeivel Oszi barátom hatására kezdtem el olvasni. Nem mondom, hogy mindenkinek jó választás, nekem sem mindig. Egyszerűen kell hozzá egy műveltségi szint. Magyarországon A rózsa neve című regénye a legismertme. Az is az egyik legérdekesebb és legolvasmányosabb is (minusz a latin szövegek). Ez a regény is roppant olvasmányos.
Adott egy öreg antikvárious, aki elveszti az emlékezetét. Visszatér gyerekkora helyszinére, ahol a tárgyi emlékek segitségével megpróbálja összerakni az életét.
Ez a keret. De szerintem teljesen másról szól. Egy leírása, annak, hogy milyen kulturális élményekben lehet része egy második világháború környéki olasz fiucskának. Miket olvas, miket tanul. Tankönyveiből látja, hogy a Duce miként prbálja a kultúrán keresztűl befolyásolni az olasz népet. Ezek mellett képregényeit és olvasmányait is újraolvassa. Tanakodik, hogyan viszonyulhat valláshoz, háborúhoz, gyerekkori szerelmeihez, akikre még csak nem is emlékszik. És mind között az egyik legfontosab, hogy miért vonzódik a ködhöz? A regény első fele azzal végződik, hogy valószínüleg szélötést kapott.
A második részben már emlékszik, de csak azért, mert halldoklik. Kiderl, hogy valólyában hogyan is élte át a másdik világháborót. Kiderül, hogy kész hős volt. Pont emiatt alakult ki szoros kapcsolata köddel. Az élmények kötötték össze vele. Kideül az is, hogy ki volt diákkori szerelme, akire egész életében vágyódott.
