Némileg hasznosabb és messzemenőleg érdekesebb nap. volt. Elkezdtük megismerni a SAP rendszer belsejét.
Mit is lehetne elmondani? Nagy és első látásra abszolut szervezetlen, de kicsit jobban megimerve ez a szervezettlenség teljesen tudatos. Mag az architectura kivülről befelé sima request-response enterprice patternt követi. Itt teszem hozzá, hogy a SAP-nak mindenre saját terminilógiája van. Amit itt mondok, az a közimertebb elnevések lesznek.
Ebből a REQ-REP felépítésbe bele kellett vinni egy tranzakciókezlést is. Ebből az okból MINDEN lényeges db funkciót SAP alkalmazás szinter vittek fel. Van benne sajat tranzakciókezelő, saját redo log, saját lock, saját cache. Minden-minden, ami egy adatbázisban csak benne van. De ha jobban belegondolunk, akkor ez a REQ-RESP felépítés csak akkor képezhető le ténylegesen ACID tranzakciókra. Maga a kliens, a SAP GUI egy laza terminálemulátor. Ja, az egész felépítés a mainframes rendszerek nyomait viseli, gyakorlatilag azt emulalja. (Ne akarj benne font méretet változtati, meer simán feldobhatja a talpát)
A SAP a mindent egyben elvet vallja. Nincs külön akalmazásfuttató és fejlesztő eszközrendszer, minden egy hejrűl érhető el, csak jogokkal szeparaltak. (Valójában van különállü modul, de kivülről nem látható a különbözőség.) Részbe emiatt van, hogy egy frissen installált, semmit nem tudó, csont üres SAP rendszer valami irglamatlan nagy. Egy működő rendszerrel kapcsolatban tiz és szág gigákban is lehet gondolkodni. De cserében fél évet visszagörgetni bármikor lehet.
