Van Neil Gaiman-nek egy nagyon jó kis történe, amit magyara valami olyan címen fordítottak, hogy "Hó, tükör, alma". (De persze nem emlékszem ebben a pillanatban, de ha nagyon fog furdalni a lelkiismeret, akkor megkeresem. Egyébként a Tükör és füst című novelláskötetben jelent meg.) Abban egy olyan alternatív Hófehérke történettel ismertet meg, ami után már nem tudjuk ugyanazzal a szemmel nézni az eredeti történetet. Aki ismeri annak ez minden elmond, aki nem annak semmit! Ugyan ez a helyzet Anne Rice: Memnoch a sátán művével is.
Az, hogy ez egy vámpírtörténet nem sokat jelent. Az az érzésem, hogy Lestat és az egész vámírizmus csak körítás egy másik történethez. Ahhoz, hogy milyen lehetet a világ teremtése, milyen Isten és ki valójában a Sátán, Lucifer vagy akárminek is nevezzük. Nézőpontja nekem új, szimpatikus. Ha vallásmagyarázatként adta volna ki lehet, hogy kiátkoznák, de mivel csak egy fantasy történet a vámpírok világában marad a szórakoztató irodalomban.
Mindenkinek el kell olvasnia. De vigyázz! Lehet, hogy szimpatikusabb lesz a Sátán, mint amilyen Isten volt.
