Valaha a hajdani szép időkben úgy gondoltam, hogy a minkahelyi okokbóli kiutazás Isten áldása, hiszen olyan sok tapasztalatot tud szerezni az ember fia-lánya. Kommunikálhat idegen országokban élőkkel, megismerheti a világot. Alapvetően most sem változott a helyzet. Sokan járnak külföldre munka ügyben.
De.
Nézzük reálisan. Nem furcsa, hogy a rendszeres kijárók, sőt kint dolgozők többsége beszünteti az aktív világlátást családalapítás, gyerekbeszerzés után? Nem a család éa gyerek a lényeg, hanem a kötöttségek, amiket önként és dalolva vállalunk és helyhez köt. Nekem sokkal egyszerübb. Meló melett tanulok. Főleg mosta vizsgaidőszak kezdetén érzem azt, hogy nem tesz jót idegen környezetben párnára hajtani a fejem, ráadásul egy olyan országban, ahol a 10 órányi munka a normális (persze ott is 8-ért fizetnek, más kérdés, hogy sokkal jobban, mint itt 12-ért).
Másfél hét mulva szigorlatozom. Hurrá. Még semit nem tudok. Kevés esélyt adok magamnak. Még szerencse, hogy egyelőre a cég fizeti a felét és kicsit lazábbnak érezhetem magam, persze a tanulményi szerződés kötelezettség is, de egyelőre könyebb így.
Még csak most kezdődött, de már várom a vizsgaidőszak végét. Akkor kezdek lakást keresni. Hajh...
