Ime a könyv.
Nem mintha nagyon fenyegetne a veszély, hogy a közeljövőben szakdolgozatot írjak. De azért mindig is érdeket, hogyan kell egy nagyobb lélegzetvételű művet elkészíteni. Hogyan kell megszerkeszteni, megszólítani a közönséget, úgy egyáltalán azt, hogyan írjunk jó stílusban. Gyanítom Stephen King hasonló témájú kövét is be fogom szerezni. Bár ehhez is, mint mindenhez, az kell , hogy nekiáljuk csinálni. Senki sem nagy költőként kezdte, hanem gyatra próbálkozásokkal. Egyik a másik után. Lehet, hogy eleinte roppant siralmas eredményekre jutunk, de ha majd tíz év után is felismerhetetlen a különbség a mostani és korábbi műveink között, nos, akkor ideje valami mással is foglalkozni (már ha nem lelünk "perverz" élvezetet abban, amit csinálunk, lásd szex).
Szóval imhol eredmény. Már korábban is tanulmányoztam egy hasonló, ám ennél jóval rövidebb és másra koncentráló művet a debreceni könyvtárosok kiadásában. Ott már felszedtem a katalogizálás és könyvtárazási módszereket, így ezen részek nem nagyon hatottak meg Eco könyvében. Persze nem ezzel kezdődött.
Témaválasztás
Indulásként jön a témaválasztás. Kár, hogy bülcsész a lelkem és természettudományokhoz, illetve közgazdaságtanhoz nem adott túl jó tippeket, de minden bölcsésznek jól jöhet, sők akár konkrét dolgozati témát is találhat magának.
Forrás
Majd jönnek a már említett könyvtárazás, vagy pontosabban a forrásanyag gyűjtés. Jó. Szerintem mindenkinek meg kellene tanulni használni a könyvtárakat. Nem szabad lenézni a könyvtárosokat. Olyan dolgokra képesek, amire Te lehet, hoyg soha sem. Képes irgalmatlan nagy mennyiségű tudást oly múdon rendszerezni, hogy villámgyorsan és hatákonyan elérhető legyen.
Nagyon jó példát mutatott be arra, hogy bármilyen kicsi könyvtárból kil lehet indulni. Igen bőven kifejtette, hogy egy számára nem ismert támának, pont a próba kedvéért, hogyan állt neki. Töbször szánt-szándékkal választotta a nehezebb utat, mert többször volt szerencséje vagy csak simán a könyvtáros gyakorlatilag a kezébe dobta a kész irodalomjegyzéket. Monjuk az esettanumányát nem olvastam végig, hiszen etika, filozófia területe, ami finoman szólva nem érdekel, ráadásul erősen olasz beütésű, amihez még csak szerény, főleg magyar irodalm tapasztalataimat sem tudom odateni. De egy bülcsésznek eszményi lehet.
Persze vannak benne referenciának tekintehető részek, pl. mint és hogyan cédulázzunk, mire kell figyelni a referenciák lejegyzésében. Nem tanulmányoztam alaposan, de átnéztem a lehetséges eseteket (könyv, annak egy része folyóirat, cikk, jegyzőkönyv -- mondjuk az elektronikus dokumentumok hiányoznak, de a könytv 1987-es, amikor a számítógép és internet még messze volt a közismerttől).
Munkaterv
Akkor lássunk neki a munkának. Tagadhatatlan, hogy ez a könyv leghasznosabb része. Itt írja le, hogyan készítsünk jegyzeteket, hogy szervezzük a mondanivalót, milyen szabályokat kell betartanunk ahhoz, hogy profi legyen a végeredmény. Mese nincs, ezt mindenkinek olvasnia kell.
Külalak
No ez az, ami ma már nem aktuális. Mint már említettem igen régi mű, emiatt a modern szövegszerkesztők szóba sem kerülnek. Sokszor csak olyan technikákat ír le, ami írógép esetében probléma, de fel sem merül egy Word vagy OpenOffice használata közben. Különlegessége ennek a fejezetnek, hogy olyan, mintha írógéppel készült volna. Aktuális haszna kevés, de majd tíz-húsz év múlva talán egyik alapforrása lesz azoknak, akik a már kihalt írógépes munkáról szeretne információt szerezni.
