Nagy kedvencem Clive Barker. Az aegyetlen, amit nagyon sajnálok, hogy alig jelenik meg magyar neyelven könyve. Pedig meglövi Stephan Kinget a rémületkeltésben és stílusban. Mindenfelől csak őt ajnározzák. Díjjak és elismeések halmait kapja. Nem csak horrort, ahenm tündéreséket is ír, de az ő tündérmeséi jobban hasonlítanak a régi, "megszépítés előtti" Grimm-mesékhez (azokhoz, amiben a gonosz mostohát kerékbetörték, meg tözes vassal kínozták napokig). Ez áll Az öröklét tolvajára is.
Adott egy gyerek, aki nagyin unatkozik. Unalomsóhajai meghalgatásra találtak. Elkerül egy bűbájos helyre, ahol minden nap van tavasz, nyár, ősz és tél, de mindből csak a legjobb. Finom faatok és min nap új játékok. Jelmezbál és karácsony minden este. Szóval nagy buli az egész.
Vannak ugyan furcsaságok is. Kérdezni nem szabad. A vendégláők nagyon készségesek, de valahogy furcsák. Az egyik lány, Lulu kicsit minta meg lennezakanva. Van egy tó a ház mögött, ami valahogy kilóg az idillből. Tele van rémisztő halakal.
Hősünknek akkor kezd igazán gyanus lenni, mikor mókából átalakítják vámpírrá és a házigazdák nem mókának, hanem "tanításnak" tekintik a rémületketés és a vérszívást.
A menekülés nehéz, mert a kert határát ködfal védi, ami olyan, mint a Forgotten Realms-be. Ha bemész, akkor valahogy mindig ugyan azon az oldalon térsz vissza. De végül sikerül. De nagy ára van.
Ezen a varázslatos helyen eltöltött egy nap "kint" egy teljes évet jelentet. Ő em öregedett, de a szülei szemében 30 év telt el. Persz nem hisznek neki. Így visszatér, hogy visszavegye azt, ami az övé, az ellopott éveket...
A történet olyan, ha akajuk, akkor mese, de ha jobban belegondolunk, akkor horror. Egy gyereknek teljesen rémületes lehet. Ha kicsit "icocmázzuk", akkor vérbeli pszicho-horrort kapunk. Valami olyasmit, mint a Korbács.
Mese nincs! Mestermű. Tényeg nagyon sajnálom, hogy Barker és Gaiman itt magyarországon nagyon elanyagolt írók.
Néhány link:
