Szerintem minden ember körülbelül ugyan azon a teljesítményen tud dolgozni, ha akar. Nem a motivációról beszélek, mert motiváció a hiedelmekkel ellentétben nem a munka előtt, hanem közben jön meg. Persze az egyéni teljesítmények eltérhetnek, hiszen nincs két egyforma ember. Ám ezek az eltérések nem két vagy akár háromszoros teljesítménymutatókat jelentenek.
Az alábbiakban felsorolok párat, amik részben rám is igazak, részben másokon látom. Mind a saját emberi gyarlóságunk eredménye:
- Halogatás. nagyon jó példa egy olyan rendszer-modul, ami megérett a fejlődésre, de már hosszú ideje nem halad. Ez ellen a leghatásosabb megoldás az, hogy el kell kezdeni. Ezt követve elkészítettem az első durva specifikációt. Szóltam, hogy véleményezhetik. Nem volt túl sok visszajelzés. Ekkor szerveztem egy meetinget, ahol átbeszélhetjük. Mivel minden résztvevő visszajelezte, hogy ott lesz. Előrehaladást várok. Összesen nem töltöttem el vele 1 órát és máris többet haladtam, mint az elmúlt fél évben összesen.
- Nem érdekli/nem akarja: Nehéz vele mit kezdeni. Szerintem nem is kell. Találni kell neki egy olyan területet, ami érdekli. Ha a cég profilja szűk, akkor meg meg kell szabadulni tőle. Nem kell motiválni. A motivációhoz kell az, hogy tudja mit szeretne. Sokszor még azt sem tudják, hogy mit szeretnének. Ha tudnák, akkor azt csinálnák, nem?
- Nem tudja, hogy lehet jobb is: Sajnos hasonlít az előzőhöz. Egyszerűen hiányzik a tudása ahhoz, hogy felismerje van még mit fejlődnie. Ha kockafejűséggel párosul, akkor még változtatni is nehéz. Lehetnek módszere a produktivitása javítására, de nem a legjobbak, de már megszokta és nem akar váltani,még ha rá is mutatnak arra, hogyan is lehetne jobban csinálni.
- Szétaprózódás: Vagyis Context switching.
- Buzgómócsing: Csalóka, mert nagyon dolgozó embernek látszik. A gond az, hogy a minőség nem mindig követi a lelkesedést. Amikor bár gyorsan és sokat dolgozik ám későb derülnek ki, az átgondolatlanságból származó hibák.
