Felmondok a televízó rendszeres nézésével.
Tudom én azt, hogy milyen nehéz. TV nélkül nincs háttérzaj a lakásban a hiradó elengedhetettlen információforrás. De azért nem árt átvizslatni televíziózási szokásainkat.
Én mit is csinálok? Bekapcsolom, mert el szeretném nyomni a számítógépem zúgását, csak, hogy legyen valami zaj, ami makár hasznos is lehet. Seperc műlva elragadja a figyelmemete és 20-30 perceket nyel el tőlem úgy, hogy észre sem veszem.
Talán tényleg egy halkabb gép kellene. Vegyek notebookot. Igen azt is akarok, de lehet, h az is elég ha van egy gép, ami 10 sec alatt elindul. (Asszem rá kellene néznem arra hibernációs dologra.)
Mit is nézek?
Született feleégek, Dr. House. Ezek csak kiakpcsolódás, de nincs is értelmük. Az a papos film délutánonként. Dettó.
A híradónak lenne értelme, de sajnos itt működik a 80/20-as szabály, mondjuk itt ez inkább 90/10-esnek lehetne mondani. egyszer összeszámoltam a hasznos hírek számát és 15-ből nem volt 3, ami éritett volna, pedig akkor már budapesten életem. Ignoráltam a betörésekről és gyilkosságokról szóló híreket, hiszen ezek vannak. Rémületesek, de nem meglepőek. Celebrity-k élete megint nem fontos. A politikai szarhányás pedig nem mond sokat az ország tényleges lehetőségeiről és jovőjéről.
Szóval politikai és közéleti hírekkel együtt sem érte meg a 30 perces hiradó.
A lényeg a süket szövegben: kiszereltem a TV-tunert a gépemből. Ezzel megaadájozom, hogy csak úgy jellemgyengeségbőlleüljek és bámuljak ki a fejemből a képernyő előtt.
